Mit jelent a belső stabilitás, és miért nem azonos a „mindig nyugodt vagyok”-kal?

Ha megkérdezném, milyen egy belsőleg stabil ember, valószínűleg valami ilyesmit mondanál: nyugodt, kiegyensúlyozott, nem lehet kizökkenteni, mindig tudja, mit csinál.

Ez szép kép. Csak éppen nem igaz. És ami még nagyobb gond: sokakat éppen ez a kép tart távol attól, hogy valóban stabilabbak legyenek. Mert ha a mérce az, hogy „soha nem billenek ki”, akkor minden egyes kibillenés kudarcnak tűnik.

Amit a belső stabilitás nem jelent

Nem azt, hogy nincsenek erős érzéseid. Lehetsz dühös, szomorú, ijedt, csalódott. Ezek nem a stabilitás hiányát jelzik, hanem azt, hogy élsz, és fontos neked valami.

Nem azt, hogy mindig higgadt maradsz. Lesznek beszélgetések, amikben felemeled a hangod, és helyzetek, amikben lefagysz. Ez emberi.

Nem azt, hogy mindent kibírsz. Sőt. Aki mindent kibír, az sokszor éppen a saját jelzéseit nem hallja meg. A „mindig nyugodt vagyok” néha csak annyit jelent, hogy nagyon jól megtanultad elnyomni, ami belül zajlik.

Akkor mit jelent?

Én így szoktam megfogalmazni:

A belső stabilitás nem azt jelenti, hogy többé semmi nem billent ki. Hanem azt, hogy egyre gyorsabban és egyre biztosabban megtalálod az utat vissza magadhoz.

Gondolj egy keljfeljancsira. Meg lehet lökni, ki is dől, de mindig visszaáll, mert a súlypontja alul van, nem kívül. A belső stabilitás is erről szól: hogy a súlypontod benned legyen, ne mások reakcióiban, elvárásaiban, hangulatában.

Ha a súlypontod kívül van, akkor egy főnöki megjegyzés, egy rosszul sikerült családi ebéd vagy egy megválaszolatlan üzenet napokra kibillenthet. Ha belül van, ugyanezek a helyzetek ugyanúgy fájhatnak, de nem visznek el teljesen.

A három építőkő

A munkám során azt látom, hogy a belső stabilitás három dologból épül, és mindhárom tanulható.

1. Észrevenni

Az első lépés, hogy időben észrevedd, amikor kibillensz. Ez egyszerűnek hangzik, de sokan csak utólag, órákkal vagy napokkal később jönnek rá, hogy valami nagyon megérintette őket. Addigra már ott a feszült este, a megbánt mondat, a rossz alvás.

Az észrevétel gyakran a testben kezdődik: összeszorul a gyomrod, megfeszül a vállad, felgyorsul a légzésed. Ezek a jelek sokszor előbb jönnek, mint a gondolat. Ha megtanulod figyelni őket, nyersz egy kis időt a reakció előtt.

2. Megérteni

A második lépés, hogy megértsd, mi történt benned. Nem azt, hogy ki volt a hibás, hanem azt, melyik régi minta kapcsolt be. A megfelelés, hogy ne okozz csalódást? Az állandó készenlét, ami szerint mindig mindenre fel kell készülnöd? A korán megtanult felelősség, ami azt súgja, hogy neked kell megoldanod?

Amikor ráismersz a mintára, a helyzet kevésbé személyes. Már nem az van, hogy „velem baj van”, hanem az, hogy „ja, ez megint az a régi dolog”. Ebben rengeteg megkönnyebbülés van.

3. Eszközök

A harmadik lépés, hogy legyenek eszközeid a visszatéréshez. Nem egyetlen nagy technika, inkább több kicsi, amit már kipróbáltál, és tudod, hogy neked működik. Lehet ez egy mondat, amit magadban kimondasz. Egy rövid séta. Az, hogy egy fontos válasz előtt alszol rá egyet. Egy ember, akit felhívhatsz.

Ezek az eszközök akkor érnek a legtöbbet, ha nem a nehéz pillanat közepén kell kitalálnod őket, hanem már előre tudod, mihez nyúlhatsz.

Hogyan látszik a változás?

A belső stabilitás nem egyik napról a másikra jön, és nem is egyenes vonalban. Ami változik, az sokszor finom:

• Ugyanaz a helyzet már nem három napig, hanem csak egy délutánig visszhangzik benned.
• Előbb veszed észre, hogy elfáradtál, nem csak akkor, amikor már semmi nem megy.
• Egy kérésre már nem azonnal mondasz igent, hanem tudsz egy pillanatot várni.
• Egy konfliktus után nem a saját hibáidat sorolod, hanem azt nézed, mire lett volna szükséged.

Ezek kis elmozdulások, de összeadódnak. És egy idő után azt veszed észre, hogy nem lettél „mindig nyugodt”, hanem valami sokkal hasznosabb: megbízhatóbb önmagad számára.

Miért éri meg ezzel foglalkozni?

Mert a belső stabilitás nem csak rólad szól. Ha belül stabilabb vagy, a munkádban tisztábban tudsz dönteni, a kapcsolataidban könnyebben ki tudod mondani, mire van szükséged, és kevesebb energiát visz el, hogy a helyzeteket utólag újra és újra lejátszd magadban.

Ha kíváncsi vagy, nálad most melyik minta billent ki a leggyakrabban, a Mi fáraszt el valójában? kérdéssor jó kiindulópont lehet. Ha pedig a fáradtság felől közelítenéd meg a témát, erről itt írtam bővebben.

Ha a kibillenések olyan erősek, hogy hosszabb ideje megnehezítik a mindennapjaidat, vagy krízisben vagy, akkor pszichológus vagy orvos a jó cím. A coaching ott tud segíteni, ahol a működésedre szeretnél rálátni, és új utakat keresel.

Zárásként

Nem kell a „mindig nyugodt” embernek lenned. Elég, ha egyre jobban ismered az utat hazafelé. Minden alkalommal, amikor kibillensz és visszatalálsz, ez az út egy kicsit rövidebb lesz.