„Légy erős!”, „Siess!”, „Légy tökéletes!”: a belső hajtóerők

Van, aki akkor is siet, amikor nincs hova. Van, aki akkor is erősnek mutatja magát, amikor legszívesebben leülne és sírna. És van, aki egy egyszerű e-mailt is háromszor átír, mielőtt elküldi.

Ezek mögött gyakran nem tudatos döntés áll, hanem egy belső hang, ami nagyon régóta szól, és nagyon röviden fogalmaz: „Siess!” „Légy erős!” „Légy tökéletes!”

Mik azok a belső hajtóerők?

A tranzakcióanalízisben (ez egy pszichológiai irányzat, amely azt vizsgálja, hogyan működünk egymással és önmagunkkal) ezeket hajtóerőknek, angolul drivereknek nevezik. Taibi Kahler írta le őket az 1970-es években, öt ilyen belső parancsot különítve el:

• „Légy tökéletes!”
• „Légy erős!”
• „Siess!”
• „Igyekezz!”
• „Tégy a kedvemre!”

Mindegyik mögött egy rejtett feltétel húzódik: akkor vagyok rendben, ha… Ha nem hibázom. Ha nem mutatom, hogy nehéz. Ha gyorsabb vagyok. Ha látszik, mennyire küzdök. Ha mindenki elégedett velem.

A legtöbb embernél egy vagy kettő különösen erős. Most hármat nézünk meg közelebbről, mert ezekkel találkozom a leggyakrabban azoknál, akik sok szerepet visznek egyszerre.

Honnan jönnek?

Gyerekként mindannyian figyeljük, mire kapunk elismerést, és mire feszültséget. Ha otthon a hibát szigorúan számon kérték, könnyen megtanuljuk, hogy biztonságosabb tökéletesnek lenni. Ha a sírásra az volt a válasz, hogy „ne csináld már”, megtanuljuk, hogy az érzéseinket jobb megtartani magunknak. Ha mindig sietni kellett, mert a felnőttek is rohantak, a sietség lesz az alapállapot.

Ezek sokszor nem kimondott mondatok, hanem a légkörből szívódnak fel. És nem azért, mert a szüleink rosszat akartak volna. Ők is a saját hajtóerőikkel éltek.

A gyerek számára ezek a parancsok akkor értelmes alkalmazkodást jelentettek. A gond az, hogy felnőttként is ugyanúgy futnak tovább, akkor is, ha a helyzet már egészen más.

Hogyan jelennek meg felnőttként?

„Légy erős!”

Nem kérsz segítséget, és ha kérdezik, hogy vagy, rávágod: „megvagyok”. Nehéz időszakokban is működsz, és erre büszke is vagy. Közben a környezeted gyakran nem is tudja, hogy valami bánt, mert nem látja. A határaidat sokszor azért nem húzod meg, mert az a gyengeség beismerésének tűnne: „Bírom még.”

„Siess!”

Egyszerre több dolgot csinálsz, és félbeszakítod a másikat, mert már tudod, mit akar mondani. A döntéseidet gyorsan hozod, néha túl gyorsan, mert a várakozás feszültséget kelt. Egy szabad délután nem pihenés, hanem lehetőség, hogy „végre letudj pár dolgot”. Nehéz azt mondani, hogy „ezt most nem vállalom”, mert az igen gyorsabb, a mérlegelés lassabb.

„Légy tökéletes!”

A munkád kiváló, csak sokba kerül. Az utolsó tíz százalék több időt visz el, mint az első kilencven. Nehezen adsz le feladatot, mert más úgysem csinálja meg elég jól. Egy kritikus megjegyzés napokig visszhangzik benned, a dicséretet viszont gyorsan elfelejted. A határhúzás itt úgy torzul el, hogy inkább mindent elvállalsz, csak ne derüljön ki, hogy valamire nem vagy képes.

A hajtóerő nem azt mondja, hogy rossz vagy. Azt mondja, hogy csak egy feltétellel vagy rendben. És ez a feltétel soha nem teljesül teljesen.

Erő is van bennük

Fontos kimondani: a hajtóerők nem ellenségek. A „Légy erős!” mögött kitartás van, a „Siess!” mögött hatékonyság, a „Légy tökéletes!” mögött igényesség. Ezek valódi erősségek, és sokan ezeknek köszönhetik a szakmai eredményeiket.

A probléma akkor kezdődik, amikor nem választod, hanem kényszerből csinálod. Amikor nem tudsz lassítani, akkor sem, ha szeretnél. Amikor nem tudsz segítséget kérni, akkor sem, ha nagyon kellene.

Hogyan veheted észre őket?

A hajtóerők gyorsak, ezért a felismerésük a lassításnál kezdődik. Néhány dolog, amire figyelhetsz:

A tested jelzései. Felhúzott váll, összeszorított állkapocs, türelmetlen dobolás az asztalon, visszatartott levegő. A hajtóerő gyakran előbb a testben jelenik meg, mint a gondolatban.

A belső mondataid. „Ezt még gyorsan megcsinálom.” „Ne nyavalyogj.” „Ez így még nem jó.” Ha naponta többször hallod őket, érdemes leírni, szó szerint.

A szavaid. A „csak”, a „gyorsan”, a „még egy kicsit”, a „semmi gond” sokszor egy-egy hajtóerő árulkodó nyoma.

Amikor észreveszel egyet, nem kell harcolnod vele. Elég, ha egy pillanatra megállsz, és megkérdezed: most valóban erre van szükség, vagy csak a régi parancs szól?

Az ellenszer: az engedély

A tranzakcióanalízis a hajtóerők mellé engedélyeket is megfogalmaz. Ezek nem jelszavak, inkább olyan mondatok, amiket érdemes gyakorolni:

• „Légy tökéletes!” helyett: Hibázhatsz, és attól még rendben vagy.
• „Légy erős!” helyett: Megmutathatod, ha nehéz, és kérhetsz segítséget.
• „Siess!” helyett: Ráérsz. Lehet saját tempód.

Ezek elsőre furcsán hangozhatnak, sőt, lehet, hogy belül azonnal ellenállást keltenek. Ez természetes. Egy régi parancs nem tűnik el attól, hogy egyszer kimondod az ellenkezőjét. De minden alkalommal, amikor tudatosan választasz, egy kicsit gyengül.

A mini kurzus egyik leckéje pont ezzel foglalkozik: hogyan ismerheted fel a magaddal hozott programot, és hogyan írhatod át egy olyan mondatra, ami felnőttként már a tiéd.

Zárásként

Ha rálátsz a hajtóerőidre, nem leszel tőlük gyengébb vagy lassabb. Csak szabadabb leszel abban, hogy mikor használod őket. És ez a szabadság az, ami a határaidat is természetesebbé teszi.