Anita volt olyan kedves és pár szó helyett részletesen leírta, hogy mit tapasztalt a közös munkánk során. A mellett, hogy megtisztelt részletes visszajelzésével, egy nagyon jó betekintést is nyújtott abba, mit tapasztal valaki a „másik oldalon”, amikor a fejlődésén dolgozunk. Tanulságos írás és gondolatok azoknak is, akik most ismerkednek a coaching világával, coachot keresnek fejlődésük támogatásához.
„A munkahely elveszítésének a lehetősége jobban megviselt mint gondoltam, itt kezdtük el a coach beszélgetéseket.
Judit a tényekre fókuszált kérdéseivel kiderítette hogy mik a valós és mik az általam elképzelt problémák. Megmutatta, hogy tervezéssel és rész feladatokkal felkészülhetek a munkakeresésre. Tételesen megbeszéltük hogy mik a félelmeim és hogy melyiket, hogyan tudjuk megoldani. Költségvetési terv, önéletrajz, álláspiac felmérése, tanfolyam – egyszóval volt minden. 🙂 Nem veszítettem el az állasom, de fél év múlva, a vele való beszélgetés következtében, bátran vágtam bele a változásba. A probléma okának megtalálása sokat segít, hálás vagyok hogy megmutatta a megfelelő lépéseket, amiket tudok használni.
A családon belüli kommunikáció nem mindig a legkönnyebb. A húgommal való folyamatos súrlódásaink ugyan nem változtatták meg a testvéri szeretetet, de néhány konfliktusunkat nehezen dolgoztam fel. Fény derült arra, hogy az aggodalmam és a konfliktusok hátterében a saját bizonytalanságom volt: Elég jó testvér vagyok-e neki?… Judit egyik házi feladata az volt, hogy ezt mondjam is el a testvéremnek. A kapcsolatunk és az én hozzáállásom megváltozott. Kérte, hogy a következő vita során tegyem fel magamnak a megfelelő kérdéseket, és ehhez képest folytassam a beszélgetésünket. A húgom pedig – személyiségével teljesen ellentétben – amióta tudja, hogy mi történik bennem, meghallgat és sokkal türelmesebb.
Az önismeretem, mit kiderült, egy pici (nagyobb) frissítést és ismeretlen területek felfedezését igényli. 🙂 Az önismeret, hát persze hogy az rendben van, ugyan kit ismerhetnék jobban mint magamat… De nem gond, ha már itt vagyok, értem hogy ezek fontos információk szóval persze csináljuk, izgalmas. Így vágtam bele az önismereti beszélgetéssorozatba, szerintem olyan 15-20 perc után volt az első sírás. Judit kérdései és a válaszaim – nem engedte hogy elkalandozzak – olyan területekre vittek el amiket szépen elzártam magamban, vagy csak simán nem vettem róla tudomást. Hogyan is lehetne ez probléma, mások éheznek meg betegek, na az probléma, inkább hálásnak kell lenni nem kell foglalkozni mindennel. Valóban, mindennel nem kell, de magunkkal igen. Judit rávilágított arra hogy igen is félhetek és érezhetem magam rosszul és az jó dolog ha felismered és mersz tenni érte, jó helyen vagyok és biztonságban.
Nagyon sok házi feladat következett és némi ellenkezés részemről. Néha több időt kértem mint szükségszerű vagy csak kifejtettem hogy ez feladat márpedig nem tetszik. Figyelt, kérdezett és engedett – vagy nem – de mindig felhívta a figyelmem, hogy miért is kapok több napot de nem azért mert kell, hanem mert szeretném. Miért nem tetszik a feladat? Miért is nem akarsz erre válaszolni? Szigorú volt és határozott, de miattam csinálta és azért hogy segítsen. Megdicsért és együtt elemeztünk.
Útmutatásával és támogatásával elértem, hogy egészséges, bizalmas és őszinte párkapcsolatban élek. A beszélgetéssorozat végéhez értünk és örültem hogy azt mondta végeztünk, most alkalmazzam szépen amiket felépítettünk.
A kezdeti lelkesedésem és új tettre kész erős önismeretem – 33 év megszokását, rutinját – néhány bukkanóval vette, ezért szeretek hozzá menni “frissítésre”, kell néha megerősítés, hogy tudjam jó irányba haladok.”