Amikor kicsi vagy minden érdekel, mész egyik helyről a másikra, felfedezel, megfigyelsz. Tudod mi tetszik igazán, mi az, amitől kiráz a hideg, nem mondja meg senki, hogy annak most tetszenie kell vagy sem, hogy az most jó vagy rossz. Egyszerűen csak vagy te és a gondolataid, érzéseid. Visszagondolva azt csináltad, ami tetszett és amit élveztél. De ahogy elképzeled milyen gyerek voltál, miket csináltál, hogyan reagáltál, egyre mélyebbre mész a gondolatokba rájössz, hogy ez az állapot nagyjából három hónapig tarthatott, onnantól kezdve elkezdődtek a mikor-ok és a hogyan-ok, a mit szabad és mit nem, a miértekre viszont nem igazán kapsz választ vagy társítod valamivel, ami nem feltétlenül árnyalja a valóságot.

Mik azok a hozott minták? 

Kialakul egy képed arról, hogy ezt így kell csinálni, azt úgy kell csinálni, ez így jó az úgy jó. Ha nem aszerint cselekszel, gondolkozol ahogy mások elvárják akkor rossznak titulálnak és végül Te is magadat. Belehajszolod magad az elvárások tengerébe, jobb napokon ott lebegsz a tetején, rosszabb napokon magával ránt a mélysége és csak kapkodsz a levegő után. Kiszolgáltatott vagy, hullámzol a tengerrel együtt. Ha sikerült megfigyelned, hogy hogyan hullámzik a tenger, és rá tudsz csúszni a hullámokra, észreveszed, hogy idővel ki tudsz érni a partra, ahol biztos talaj vár Rád. Többen is vannak a parton, nekik már sikerült, bíznak magukban annyira, hogy újra és újra bemenjenek a vízbe és szimplán csak élvezzék azt. Az elvárások és a hozott minták mindig ott lesznek nekünk, de ha megtanuljuk, hogy kell kihasználni őket és a javunkra fordítani, ha megtanuljuk meglovagolni a hullámokat, a deszkára felugrás előtti fuldoklás élvezetté alakul át és átvesszük az irányítást az életünk fölött.


  • Milyen érzést váltottak ki benned a fenti sorok?
  • A parton állsz és látod magad előtt a fuldoklókat és küszködőket?
  • Látod magad előtt ahogy a szörfdeszkán csúszol a part felé?
  • Melyek azok a dolgok, amik súlyként nehezednek rád és húznak a mélységbe?

Szeretnék szembenézni a válaszokkal a segítségeddel!

Szárazföldi lényként a partra születtünk, mindenki saját identitással és személyiséggel. Az évek során alakul a személyiségünk, befolyásolják külső tényezők és belső motivációk is. A szörfözésnek megvan a maga technikája, ha azt elsajátítjuk, gyakoroljuk, próbálkozunk, nem adjuk fel akkor idővel kijutunk a partra. A kezdetekben van egy segítő, aki megtanítja a szabályokat, segít a technika elsajátításában, de nem tud felugrani helyettünk a deszkára, mert az már nem a mi hullámunk lesz onnantól kedve, hogy átadjuk neki a deszkánkat. Ha szeretnénk kijutni, a kezünkbe kell vennünk a megfelelő eszközt és a tudást. Gyakorlással és akarással kijuthatunk és vágyni fogunk arra, hogy vissza-visszatérjünk és egyre jobbá váljunk. Ha feladjuk és elhagyjuk magunkat és a deszkánkat, elnyel a tenger és nem lesz, aki megmentsen minket.